WAHAAAAA!!! Nem volt egyszerű menet, de megfejtettem a jelszavam ehhez a bloghoz és ezennel ünnepélyesen újraélesztem, hogy meglegyen a napi betevő hülyeség a világon ( ez egy szép és nemes cél).

Ha jól nézem a legutóbbi bejegyzés jó két évre született, hát most erre is rávertem ezzel a három éves csönddel. (ami nem is igazi csönd, mert ha jól utánagondolok, akkor volt egy másik blogom de az egy másik történet).
Egészen undorító és bizarr, hogy képes voltama saját irományaimon röhörészni...ez olyan skizofrén érzés. meg fogalmam sincs hogy néha milyen könyvekről írok...ennyit a memóriámról.

Nos, mire jöttem rá az elmúlt 3 évben, avagy a hülyeség tárháza:

-nem kell mindig azon görcsölni hogy a többiek mit gondolnak rólad, mert az ő gondolataikat is túlságosan leköti hogy azon gondolkodnak, hogy te (avagy mások) mit gondolnak róluk. Ezenkívül hhhha....méééégis .....teszem azt rosszat gondolnak rólad, két lehetőséged marad:
a/ érdekel ez engem? adok-e ennek az embernek a véleményére? ( esteleg pink flitteres hajpántja van? esetleg úgy gondolja hogy a Good charlotte a legjobb ami a zenével történt? esetleg a Szeress most a kedvenc sorozata-e? esetleg szeret mókusokat preparálni?)
b/ hu, lehet hogy igaza van, igyekszem ezeken a dolgokon valtoztatni es nem intenzíven utálni magam egyúttal.

O látjátok, mennyi sok tanulság, de most nincs kedvem többet leírni mert nagyon new ages lesz itt a dolog azt meg nem szeretem. mindent mértékletesen.
Ezekre persze már sokan, sok helyen rájöttek, pl. olvasnivaló ajánlóként akkor Helen Fielding: Olivia Joules, avagy a túlfűtött képzelet. Szarjatok a címére, jó kis könyv az. Egy másik jó könyv, ami még csak angolul fellelhető, de úgyis lefordítják: Nick Hornby: The complete polysyllabic spree. Olyan könyvekről ír, amiket az adott hónapokban elolvasott, és ennek kapcsán elmélkedik az olvasásról, meg az életről, mint olyanról. Erről eszembe jut még egy tanulság:

-Olvassatok sokat, mert az jó. Én sem olvasok sokat, de rossz is nekem. Ha véletlenül több jó könyv jut a kezembe, értelmet nyernek napjaim, és néha még azt is elhiszem hogy jó dolog élni, vagy legalábbis látom, nem egyedül gondolom, hogy sok a gebasz.
-Meg hallgassatok Jack Johnsont mert az is jó a léleknek. (nem, senki sem fizetett hogy hirdessem őket)
-Meg írjátok meg, ha jó könyvet olvastatok, mert utálok rossz könyvekkel szarozni (jojojo, tudom h mindez szubjektív, de ne hasogassunk itt szőrszálakat)

na jó, legyen ennyi elég mára, legközelebb ígérem értelmesebb dolgokat írok, csak most úgy hirtelen beestem ide, és nem volt időm összeszedni a gondolataimat (már ha vannak nekem olyanok, nem csak valami kusza képek színekről, meg emberekről, meg mókuspreaparálásról-bocs, most hogy rátaláltam erre a képre, nem tudok szabadulni tőle:D)