Jéé, hát én még élek!
Ma szar napom volt. Miután pár óráig sajtolták az agyam az egyetemen, már tudtam, hogy ez a nap nem a fütyörészõ kismadaraké. Rajzon választani kellett két színkártyát. Nem születtem egy élelmes darabnak, nekem maradt a bugyirózsaszín és a narancssárga(az utóbbi még okés, nnna). Most ezeket a színeket kell kevergetnem órákon át...a végére lelki fejlõdésemben elérkezem oda, hogy veszek egy balerina barbiet (vááááúúú).
Meg fotózkodni is voltam. Igazolványképet...Olyan fejem van rajta, mint egy jóhiszemû kis jóllakott pokémonnak.Most mindenki képzelje ezt el a saját felelõsségére....háttt, felkavaró. Rémisztõ...legalább továbbra is sírhatok, hogy rólam nem létezik jó fotó. Jobb a gép másik oldalán állni.
Tisztelettel értesítek továbbá mindenkit, hogy NINCSEN fehér mercim. Ezügyben többen is kerestek, ami mókás helyzeteket szült, de hát csak egy elnyomott hirdetésrõl van szó. Az elsõ kedves telefonáló lazán annyival indított, h "kezitcsókolom, meg van még a fehér Mercedes?" pont akkor , amikor én olyan nyugodtan üldögéltem a parkban. Ha genya lennék, a második hívó után, csak közöltem volna, hogy "nincs",vagy hogy "nincs, sajnos csak a lila trabant maradt" de arany kicsi szívemmel mindig elmagyaráztam, h téves a dolog. azt nem értem, hogy ilyenkor miért érzik kötelességüknek, hogy még beszéljenek kicsit.
Ehh, hát ilyen mókás az én kis életem, de jó, de szép, szinte szebb , mint a német családi sorozatokban (ki felejhetné el a Hegyi doktor címût például-mindenki pirospozsgás és a háttérben sok zöld fû meg magas hegy látható)
Ja, hogy legyen valami értelme is annak, hogy itt írtam sok baromságot: Green lizard: Turn around ill Autumn még mindig jó számok, mostanság újra hallgatgatom, mert nincs idõm meg elég lelki erõm vmi jó újat beszerezni:)

Hû, ezt a Feeder nevû formációt utáltam rendesen. Tudjátok, szõkített angol munkásosztálybeli féle énekes, semmilyen stb. Persze szokás szerint véleményváltoztatásra kényszerülök. Most hallgatom a Piece by piece címû számot, nincs kedvem (meg pofám) áradozni, deee tetszik. Olyan kis lightos nyugtató dolog.Hallgassuk meg mégegyszer!
tjp kérdezte, hogy meddig tart még a blog kéthetem. Nos, nincs más hátra, mint hogy bejelentsem, hogy vasárnapig. Kezdõdik a szorgalmi idõszak, meg nem vagyok az a hosszan lelkes típus, vagy mindenki képzeljen ide valami jó magyarázatot. De majd írok néha, me' má' mé' ne.
Kevésbé értesültekkel tudatom, hogy nem én vagyok a cyber Tereskova :). Blogringen utána lehet nézni, hogy neeem iiis:). Van valami blog etikett?:} Nem tudom, mennyire illõ vagy akármilyen dolog itt megadni a címét, úgyhogy inkább mindenki anyázzon és nézzen utána.
Tegnap láttam a Libidó címû filmet. Lehet, hogy ezért is foglalkozom az etikettel.Rövid kis ismertetõ: jó, nézzétek meg!
Nem tudom eldönteni, hogy szeretem-e a kis mûvészmozikat. Mindenki ismeri; ahol még akkor is lelkiismeretfurdalásod van, ha a kelleténél hangosabban tüsszentesz. Vagytok kb 20-an ebbõl 80% húsz és negyven év közt, a bölcsészek arányáról vannak sejtéseim:). A film elõtt és után fél hangos beszélgetések, a többi érdeklõdõ aktív kémlelése, kísérlet értelmes arckifejezés produkálására. Vagy csak én megyek mindig ilyen helyre??:)
De akkor mostmár kritizálom kicsit a multiplexeket is, mert úgy fair>;). Mégse, nincs kedvem. Menõ és jólértesült dolog kritizálni valamit. Fõleg olyasmit, ami a nagytöbbségnek tetszik. Ilyenkor az emberek nagy százaléka ráébred, hogy "jéé, tényleg" , a többiek meg legszívesebben szimplán csak felrúgnának.
Látom mára is megvan a kellõ karaktermennyiség (na kinek telt be elsõként az irodalom fogalmazás füzete még anno?...), úgyhogy megyek és kísérletet teszek aluvásrrra.

Velence szép hely. Erõs irigységet érzek, ha az ottlakókra gondolok...:). Nem gondoltam, hogy ennyire fog tetszeni, deee ennyire tetszett. Az olaszokra (tudom, hogy nem szép dolog) tudat alatt vagy felett mindig ilyen zselés hajú dzsigolókként meg sötét hajú rejtelmes tekintetû mediterrán szépségekként gondoltam. Kedves tõlem nem, kicsit sem korlátoltak a nézeteim a világról. Mindegy, most megkaptam. Igazán barátságos nép, és nem mondom, hogy nem volt egy-két erõsen dzsigoló kinézetû fazon, de azok vagy magyar turisták voltak(ehhe ehhe>;), vagy hát
istenem, tényleg volt egy pár. Hazajöttünk után elõször kisebb depresszió fogott el ("meglepetés") majd szinte tinilányos lelkesedés az olasz dolgok iránt. Ezt nem úgy kell érteni, hogy berohantam a legközelebbi cipõ boltba és vettem öt valódi olasz bõrcsizmát (ezt különben sosem értettem, miért kell attól hasra esni, ha egy a legszimplább cipõk közül történetesen Olaszországból van, vagy azt mondják, h onnan van).
Szóval úgy döntöttem , hogy olaszul fogok tanulni. Úgyis szinte hiányzik a nyelvtanulás a sok reáltárgy közt, ez meg szép nyelv éljen, éljen. Valószínûleg fél év után ráunok, de akkor is lehet egy próbát tenni. Azt hiszem azért vonzódom az egész ottani légkörhöz, mert annyira barátságos meg közvetlen meg jókedvû ésatöbbi. Hát nem éppen a reggeli hetes busz hangulata jutott az eszembe arrafelé...Meg én se vagyok az a kicsattanó mediterrán jelenség. Nem tudom, hogy olyan akarok lenni(neeem , isten ments>:) , vagy az ellentétek vonzásáról van szó(jelöljük meg ezt).

Láttam tegnap éjjel az Amerikai pszichot. Vagy nagyon fáradt voltam és emiatt, vagy tényleg elég kikészítõ a darab. Mégcsak nem is hatásvadász, ezért le a kalappal, nem azzal akarnak megrázni, hogy mindenfelé folyik a vér, bár kétségtelen, hogy jópár liter mûvért is elhasználhattak! A szokásos yuppie, modern karrierista sikerorientált téma, de az biztos hogy érdekes megközelítésben. Majd ha nagyon stabil lelkiállapotban leszek, elolvasom a könyvet. Olvasta valaki? Eszembe jutott a szokásos kérdés. Szerintetek könyv-film, vagy film-könyv a jobb sorrend, ha egy megfilmesített darabról van szó? Én a könyv-filmre szavazok, ettõl függetlenül nagyon sokszor a film miatt olvasok el egy könyvet.

Nem értem, hogy bírok ennyit összeírni két dologról.